SÓS KARAMELL ÖNTET

Kb. egy éve ilyenkor kóstoltam meg egy sós karamellás fagyit, amitől oda meg vissza voltam. Azóta is sokszor eszembe jutott, hogy meg kéne próbálni itthon elkészíteni. Ezen a héten csütörtökön el is érkezett a nagy nap, belevágtam a 'hatalmas' project-be és úgy néz ki sikerrel jártam. :) Akik még nem kóstolták a sós karamellt, elsőre mindig fintorogva hallgatják végig még a nevét is, pedig igazán nincs benne semmi extra. Az ugye köztudott, hogy minden édesbe kell egy picike só, ami még jobban kihozza az ízeket. Nos, ez ennél az édességnél sincs másképp, csak ehhez picit több só kerül. Természetesen tengeri, mer' állítólag az a jó! ;)

A neten elég sokat böngésztem a legjobb recept után, végül egyik sem volt számomra az igazi, leginkább amiatt, hogy mindenhol cukrozott sűrített tejből készítették, én viszont direkt cukrozatlant vásároltam, így nádcukorral és olyan arányban csináltam, ahogy nekem tetszett. Azt hiszem, nem volt rossz választás. :)

Az elkészítés nagyon egyszerű, tényleg nem vesz igénybe sok időt, az ilyen recepteket szeretem. :)

Hozzávalók:

- 500 g cukrozatlan sűrített tej (én Maresi-t használtam)
- kb. 15-20 dkg nádcukor (ízlés szerint lehet variálni)
- 1,5-2 tk tengeri só

Elkészítés:

1. A nádcukrot kb. 2 ek vízzel jól összeforraljuk, besűrűsítjük, karamellizáljuk.
2. A sűrített tejet fokozatonsan hozzáöntjük a karamellizált cukorhoz, nagyon óvatosan, mert könnyen leforrázhatjuk magunkat a bugyogó, forró cukorral.
3. Folyamatos (!!!) kevergetés mellett addig főzzük míg szószos állagúvá nem sűrűsödik.
4. Ha eléggé besűrűsödött, akkor üvegbe öntjük, megvárjuk míg kihűl, majd hűtőbe helyezzük. Arról sajnos még nem tudok nyilatkozni, hogy meddig áll el, de én igyekszem minél hamarabb felhasználni, mert azért mégiscsak sűrített tejjel van tele...

(A neten láttam egyébként olyan recepteket is, amihez adtak egy kis vajat is, általában úgy, hogy a tejszínnel/sűrített tejjel összemelegítették és ezt öntötték hozzá a karamellizált cukorhoz, így egy tepsibe/tálba kiöntve megszilárdul, hasonló lesz, mint a - szerintem mindenki által jól ismert - Krówka, csak kissé sós változatban. :) )

Szerintem ajándékba is jó ötlet, egy kis különlegesség, amit sütikhez, kekszre kenve is fel lehet használni. :)

A TEJESKÁVÉ TÖKÉLETES TÁRSA: C A N T U C C I N I

A napokban rokonlátogatóban voltunk és gondoltam meglepem Őket valami saját készítésű sütivel. Mivel előtte több napig máshol tartózkodtunk, illetve az út is elég hosszú, ezért gondoltam, hogy valami olyat készítek, ami sokáig eláll, nem valami habos-krémes nyalánkságot.

Mellesleg a családom többi tagja is nagyon erősen vonzódik az általam úgy kedvelt nedű, vagyis a kávé iránt, így nem volt kérdéses, hogy mi is legyen a kis meglepi. A cantuccini mellett döntöttem, ez ugyanis pont kellemes a reggeli kávé/tea mellé, sokáig eláll és persze nem utolsó sorban ez is szerepel már egy ideje az 'ezt biztosan megsütöm' listámon, úgyhogy itt volt az ideje! :)

Reni egyik receptjét választottam, majd variáltam többféleképp. Én kapásból 1 kg lisztből készítettem, mert itthonra is akartam belőle hagyni egy kicsit, illetve 5 családhoz vittem ajándékba. :)
Ennek az adagnak tehát én a négyszeresét készítettem el, annyi változtatással, hogy összesen 50 dkg cukrot raktam bele és hozzáadtam még 2 rúd vanília kikapart belsejét.

3 féle ízesítéssel készítettem el. Az első mandulás-kakaóbabtöretes-csokis lett, a második ugyanez, csak kapott még egy kis holland kakaóport is, a harmadikba pedig csak csoki és jó erős feketekávé került. :) Utólag persze rájöttem, hogy nem volt az elég erős, na de majd még tökéletesítek a recepten. :) ;)

Mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom, főleg a kávéimádóknak, mert tényleg tökéletes párosítás egy tejeskávé mellé reggel, délután, vagy bármikor. Szerintem vendégvárónak sem utolsó, mert sokáig eláll, bármikor elő lehet kapni, ha valaki váratlanul toppan be hozzánk! ;)

NARANCSLEKVÁR

Tavaly karácsonyra készítettem először ezt a lekvárt, akkor ajándékba adtam. Idén csak úgy, mert egy pár emberke, aki tavaly ezt kapta karácsonyra (meg főleg az Anyukám) nagyon rákattantak, így ismét főznöm 'kellett'. :) Szerintem nem egy bonyolult dolog elkészíteni és nagyon pikáns ízű lekvár. Süteményekhez is nagyon finom, főleg valami jó kis étcsokis finomsághoz. ;)

 

Hozzávalók:

- 2 kg narancs
- 1 db citrom
- 1 kg cukor
- citromsav

(- Bourbon vancuk

- fahéj, szegfűszeg, gyömbér)

 

Elkészítés:

1. A narancsokat és az egy szem citromot jól megmosom, majd zöldséghámozóval megpucolom. Azért az a legjobb, mert így jó vékonyan tudom lehúzni a héját, vagyis csak a sárga részét, mert állítólag a fehér 'ellenség', attól keserű lenne a lekvár. Utána persze külön móka a fehér résztől megszabadítani a narancsokat, de ez már részletkérdés...és persze ettől akkora öröm a sütés-főzés. ;)

2. Miután a narancsokat és citromot megpucoltuk, apróra vágjuk a héjukat. Lehet kockára vagy vékony csíkokra. Ezek után következik a narancshéj kandírozása, vagyis kb 1 dl vizet elkeverünk kb. 30-40 dkg cukorral. Ha felolvadt a cukor, akkor mehet bele az apróra vágott narancshéj. Ezt 'forralom' kb. 20-25 percig, míg üvegesre főlnek a narancshéj darabkák, majd kihalászom belőle a narancshéjakat.

 

3. Felvágom kockákra a narancsokat és a citromot és felteszem főni. Sok levet fog ereszteni, de ez nem baj, mert majd szépen besűrűsödik. Amikor már kezdi elforrni kicsit a levét és látom rajta, hogy kezd sűrűsödni, akkor mehet bele a cukor és utána gyakori kevergetés mellett főzzük tovább. Ha tányérra kitéve, majd picit kihűlve nem folyik szét, akkor kész is van a lekvárunk. :)

4. Tartósításképp egy mokkáskanálnyi citromsavat szoktam bele rakni, ami úgy néz ki bevált, mert a tavalyi lekvárjaimnak sincs semmi bajuk. :)

5. Ha kész a lekvárunk, akkor még forrón jól üvegekbe töltöm, lezárom, majd egy pár percre fejjel lefelé fordítom. Száraz dunsztba helyezem és hagyom teljesen kihűlni.

Még egy tipp: én csináltam több változatot is: volt sima, Bourbon vaníliás és fűszeres. A fűszeresbe került egy pici fahéj, szegfűszeg és gyömbér.

Próbáljátok ki, nagyon ajánlom! :) Jó főzőcskézést! :)